Gyerekkora óta orvosnak készült. Elmondása szerint sosem tetszett neki, hogy gyógyszerekre bízza a gyógyítást. Saját kezébe akarta venni a betegek gyógyulását, így egyértelmű volt hogy az általános sebészetet választja. Ez az a szakma, ahol a betegséget általában teljesen el lehet távolítani.
Vallja, hogy a betegekkel őszintén kell beszélni, a javukat kell keresni. Tudni, ismerni kell azt a határt, hogy kin kell műtéttel segíteni, és természetesen van akin a „nil nocere” – nem ártás elve szerint konzervatív kezeléssel segíteni. Sebészként az a véleménye, hogy a legnehezebb döntés nem egy műtéti szituációban van, hanem előtte mikor a sebész önmérsékletet tart és eldönti, hogy nem mindenkit operál meg.